A húszas évek hosszabb-rövidebb életű próbálkozásait követően a harmincas években jött létre az Angol-Magyar Hajózási Rt, a Neptun Tengerhajózási Rt. és ezekkel párhuzamosan a Duna-tengerhajózási Rt., a DTRT is.

Kísérletek tehát jócskán voltak. Két "vonalon" próbáltak eljutni a tengerhez. Egyik a fiumei kikötő felhasználásával a "hagyományos" tengerhajózásba történő újbóli bekapcsolódás lett volna. A másik az új ún. Duna-tengerhajózás. Előbbi ügyében több olasz-magyar tárgyalásra is sor került, melyekről még fogunk szót ejteni. Utóbbi ügyében a csepeli kikötő modernizálásával tették le az alapokat.

Kádár Ferenc az előzőekben már említett útja után a kormányzat támogatást nyújtott a Duna-tengerhajózásnak. 1934-ben az első Duna-tengerjáró, a Budapest megkezdte útjait Isztambul felé.

az első Duna-tengerjáró, a Budapest rajza

A hajó tervezeője: Scharbert Gyula volt.

Nettó tonnatartalom: 470

Legnagyobb hossz: 56,5 m

Legnagyobb merülés: 2,3 m

A hajót 1988-ban bontották szét.

A harmincas években az újpesti hajógyárban egy sikersorozat indult meg. 1936-ban készült el a második Duna-tengerjáró hajó, a Szeged. Már valamivel nagyobb, 600 DWT-s hajó volt.

A Szeged volt az egyetlen, amelyik a DETERT hajók közül nem vett részt a második világháborúban, hanem a Levantére kijárva a magyar gazdaság érdekeit szolgálta.

A harmincas évek második felében tehát létezett a Duna-tengerhajózás, és melette Magyarországon bejegyzett társaságok a hagyományos tengerhajózásban is részt vettek. Ehhez a fiumei kikötőben kapott engedmények is hozzájárultak, de jelentős szerepet nem játszottak, hiszen Fiumét e társaságok már nem igazán vették igénybe.

---

 

A vállalatok mellett feltétlenül meg kell említnünk a harmincas évek tengerész egyesületeit is.

1934-ben Rottár Iván alapította meg a Magyar Tengerésztisztek Egyesületét. A magyar tengerhajózás újjáalakulása, a Hivatal újjáteremtése mellett ez az egyesület igen fontos szerepet játszott a hajózás szellemi hagyatákának ápolásában.

Emellett működött az 1909-ben Gonda Béla általt alapított Magyar Adria Egyesület is. Ez már részben bekapcsolódott a két világháború közötti politikai propagandába is, de a tengerészeti hagyományok ápolása, a tudományos kutatások és gyűjtések továbbra is folytak a társaságon belül. Óriási felismerés volt a tengerészeti szakkönyvtár létrehozásának fontossága, azonban ez sajnos már nincs meg. Az egyesület valamikor a második világháború végén végleg megszűnt (ezt már nem tudta átvészelni úgy, mint az első világégést). Elképzelhető, hogy a könyvtás is valamikor ekkor tűnt el, vagy égett porig.