A képen a fiumei gyártású U 5

A Monarchia hadvezetése csak későn engedélyzte, hogy a tegeralattjárók a déli, cattaro-i támaszpontra menjenek. Az U 5 az elsők között jelent meg a déli vizeken. A háború elején ez ment ki legtöbbször a nyílt vízre. Mellette az U 3, U4 és az U 12 is még ugyancsak 1914 végén érkezett Cattaróba.

Válaszul a franciák is több tengeralattjárót hoztak az Adriára, hogy azok behatoljanak a cattaro-i és pólai támszpontokra. December végén a francia flotta egyik büszkesége, a Curie sikeresen nyomult be Polába, de fennakadt a védelmi berendezéseken. Másnap az U 12 a Jean Bart zászlóshajót sikerrel megtorpedózta. A hajó nem süllyedt el, de az akció óriási büszkeséggel töltötte el a Monarchia tengerészeit. (Időközben még az ősszel sikerült a montengrói Lovcen hegységre telepített ütegeket is megsemmisíteni.) A franciák a fölösleges akciókat megszűntették, de a támogatásokat továbbra is eljutatták Antivari kikötőjén át a szerb és montenegrói hadsereghez.

Az 1915. év elején az U 5 egészen Korfuig merészkedett. A tengeralattjáró ügyesen manőverezett, hosszú ideig tartózkodott a nyílt vizen, de katonai sikert nem tudott elérni. A tengeralattjáró parancsnoka Friedrich Schlosser volt.

A Monarchia haditengerészete 1915 tavaszán a legtöbb tengeralattjárójára 3,7 cm-es gyorstüzelőt szereltek fel. A Monarchia azért szánta rá magát a cserére, mert tengeralattjáróit már a felszínen is alkalmazni akarta, különösen kereskedelmi hajók ellen. Ezeket a felszíni fegyvereket a pólai Arzenálban szerelték fel.

A Monarchiának 1914-ben 7 tengeralattjárója volt, s a háború éveiben további 20 beszerzésére, megépítésére került sor. Ezek között volt a Polában fennakadt francia Curie is, ugyanis azt kiemelve a Monarchia haditengerészetébe integrálták. A tengeralattjárók beváltották a hozzá fűzött reményeket, hiszen így nem volt szükség a drága nagy csatahajókat az esetleges pusztulásba vinni.

A tengeralattjárók hazai tervezéséhez 

Fiumében a Whitehead üzemben korán, még a háború előtt is épültek tengeralattjárók. 1915 februárjában Robert Whitehead megalakította a Magyar Tengeralattjáróépítő Rt.-ot. Rövid időn belül az osztrák fél és a magyar Danubius is érdekeltté vált az üzletben.

Még 1915 őszén megindult a gyártás, és az első, U 20 néven szolgálatba állított hajó egy évvel később megkezdhette próbajáratait.  A tengeralattjáró a háború utolsó évében elsüllyedt, tornya és néhány emléke a bécsi Hadtörténeti Múzeumban látható. Az elkészült négy darab Havmanden-típusú naszád U 20-21-22-23 jelzésekkel indult cirkálóútjaira. Sajnos viszonylag sok gond volt velük, és a háború menetébe nem tudtak beleszólni.

Anton Haus eközben a németeknél is próbálkozott már bevált építési tervek megszerzésével, kezdetben nem sok sikerrel.  Végül még 1915 közepén sikerült néhány német tervrajzhoz hozzájutni. A tervezett hat hajóból négy építési jogát a magyar Danubius, kettőét a trieszti Cantiere Navale kapott, de azok részei az óbudai hajógyárban készültek el. A DGT-nél további kettő tengeralattjáró is megépült.

A háború ideje alatt a haditengerészet 27 tengeralttjárójából 13 épült Magyarországon. A 27 egységből egyes adatok szerint 9 süllyedt el harc közben, mások szerint az összes veszteség 7 egység volt.