Magyar tengerhajózási vállalatok 1900-1918

             I.      1900 és 1918 között alakult magyar tengerhajózási vállalatok:

1. Gerbaz Testvérek, Fiume                                                                                  (1900-1907)

2. Cossulich Lajos, Fiume                                                                                     (1900-1909)

3. Magyar Horvát Szabadhajózási RT, Fiume                                                 (1900-1920)

4. Danubius Hajó- és Gépgyár Rt. bergudi üzeme, Fiume                                   (1906-1911)

5. Whitehead és Tsa. Torpedó- és Gépgyár, Fiume                                             (1908-1920)

6. Magyar Bank és Kereskedelmi RT., Budapest                                               (1909-1919)

7. Dávid János és Társai, Fiume                                                                           (1910-1920)

8. Dr. gróf Bayer-Krucsay Dezső, Fiume                                                            (1910-1914)

9. Grünhut és Tsa., Fiume                                                                                      (1911-1914)

10. Pajkurich Ede & Társai, Fiume                                                                       (1911-1920)

11. Ganz és Tsa. Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár RT. Fiume                  (1911-1920)

12. Riboli Alfonz, Fiume                                                                                        (1911-1921)

1. Gerbaz Testvérek, Fiume,  1900-1907

2. Cossulich Lajos, Fiume (1900-1909)

Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási RT. 1920 decemberében teljes egészében átadta hajóit és hajózási üzemét a trieszti Cossulich testvéreknek. (lsd. 7. oldal)

3. Magyar Horvát Szabadhajózási RT, Fiume (1900-1920)

A századfordulón, a szabadhajózást és az új hajók vásárlását támogató törvények elfogadását követően, több szabadhajózást folytató társaság alakult. Az egyik ilyen a Magyar-Horvát Szabadhajózási RT. volt Fiume székhellyel. A társaság hajóin főleg „fiumano”-k és dalmaták dolgoztak és ez volt jellemző igazgatóságára is, annak ellenére, hogy az állam a vele szerződésben lévő társaságokra nagy összegeket fordított. A vállalatot működése során veszteségek is érték:

·        1902. Ausztrália közelében elmerült a társaság ZVIR gőzöse

·        1903. Az Indiai-Óceánon eltűnt a KLEK gőzös.

A háború után Fiume soknemzetiségű polgárai a város szabad státusában reménykedtek, de hamarosan nagyot kellett csalódniuk, ugyanis a két aspiráns az addigra összeállt SHS Királyság és az Olasz Királyság között öldöklő küzdelem kezdődött a város birtoklásáért. A Fiumara folyó keleti oldala a Baross-kikötővel az új horvát államalakulaté, nyugati oldala pedig az Olasz Királyság része lett. A volt Magyar-Horvát Szabadhajózási RT megmaradt egységei először olasz lobogót húztak fel, majd 1924-ben nevüket megváltoztatták és az új horvát államalakulat ellenőrzése alá kerültek.[1]

4. Danubius Hajó- és Gépgyár Rt. bergudi üzeme, Fiume (1906-1911)

5. Atlantica Tengerhajózási RT, Fiume (1907-1920)

A századfordulóra a fiumei kikötő kiépítése már a végéhez közeledett:

• Több kilométernyi rakpart szolgált a hajók kikötésére
• Daruk tucatjai segítették a ki- és berakodást
• A rakpartokon villanyvilágítás működött.
• Hajógyárak álltak rendelkezésre úszó és szárazdokkal
• Kiépültek a tengerhajózás, a tengeri kereskedelem egyéb háttérintézményei is, a tengerészképzésig bezárólag.

A magyar állam több milliárd koronát áldozott tengeri kijárójának, tengerészetének, tengermelléki és tengerentúli kereskedelmének fejlesztésére.

Az Atlantica Tengerhajózási RT. Budapesten, fiumei üzletigazgatósággal, hét 5-6000 tonnás hajóval alakult meg. A társaság már kezdettől arra törekedett, hogy csak magyar tiszteket alkalmazzon, és a személyzet nagy része is csak magyarokból állt. A társaság igazgatótanácsa és felügyelő bizottsága kizárólag magyarokból tevődött össze.

A fegyverszünet idején az Atlantica RT 5 hajója állomásozott az Adrián. A győztesek a Népszövetség fehér- kék- fehér lobogójára cserélték a felbomlott Monarchia közös kereskedelmi lobogóját. Az olasz elkötelezettségű Atlantica is az olasz lobogót húzott fel árbocaikra.

Az Atlantica RT. az olasz kormánnyal 1924 márciusában kötött külön egyezménye alapján Fiumana S.A.N. névvel leányvállalatot alapított, s megmaradt 6 hajóját csak ekkor keresztelte át. A hajók vételárát tíz év alatt kellett volna törleszteniük, ami azt jelentette, hogy saját hajóikat újra meg kellett vásárolniuk az olasz kormánytól. Gőzöseiket (BUDAPEST, DANUBIO, ALBERTO FASSINI, IUMANA, UNGHERIA és ATLANTICA) 1930-ban adták el, utána az egész Atlantica Trust felszámolt.

Rákos Lajos és Radán Alfréd kapitányok bábáskodása mellett 1928 elején a Barta testvérek kezdeményezésére Magyar Lloyd néven alapítottak társaságot a trieszti Topi család és a Bazzini Richárd fiumei kereskedő-szállítmányozó bevonásával. Ők a Fiumana hajóit szerették volna visszahozni magyar lobogó alá, azonban ez akkor nem valósulhatott meg, mert nem sikerült adómentességet kapniuk.[2]

6. Whitehead és Tsa. Torpedó- és Gépgyár, Fiume (1908-1920)

7. Magyar Bank és Kereskedelmi RT., Budapest (1909-1919)