készítette: Deák Zsuzsa, Lozsádi Dalma

Kis adriai kutatástörténet

[Nagy Miklós Mihály: Boldog békeidők haditengerészei (p. 79-96)]

-         A Monarchia haditengerészete látványos geográfiai sikereket ért el az Északi – sarkvidéken. Ezzel párhuzamosan indultak el kutatóhajói az Adriára, illetve a Vörös – tengerre. A kutatóexpedíciók célja: a tengerek természettudományos és geográfiai feltárása (partvidékek térképezése, tengeri mélységmérések, a tengervíz fizikai és kémiai vizsgálata, áramlási viszonyok pontos megállapítása). A kutatóexpedíciók eredménye: bekapcsolódás a világ oceanográfiai kutatásaiba; az adott térségek szinte teljes körű földrajzi feltárása.

-         A korszerű oceanográfiai ismeretek (főleg ami a Földközi-tenger keleti medencéjét, az Adriai-tengert, és a Vörös-tengert illeti) a századforduló évtizedeiben nagy részben az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének köszönhetőek. Ám alapjaiban szárazföldi hatalom haditengerészetéről van szó, ezért a kutatások céljai korlátozottak voltak; Josef Luksch, a kor egyik oceanográfusa, a haditengerészet akadémiai tanára a következőket emeli ki:
1. „…mívelése költséges…”
2. „…mívelésére és fejlesztésére első sorban a tengeri nagyhatalmak vannak hivatva, azért Ausztria-Magyarország méltán versenyezhet velök.”
3. „Czéljai ugyan szerényebbek,…mégis főleg a hazai vizek és az érdekkörünkhez közelebb eső tengerek képezték a tevékenység tárgyát…”

-         A modernkori tengerkutatás a XIX. század közepén indult meg. 1851-ben Franciaország és Anglia között lefektették az első tenger alatti kábelt→ehhez szükségessé vált a tengerfenék pontos feltérképezése→ehhez rendszeres mélységmérés kellett.

-         A szakirodalom szerint 1853-ban született meg a modern oceanográfia. [Ekkor egy brüsszeli konferencián Mathew Fontaine Maury tengerészkapitány azt javasolta, hogy útja során minden tengerészkapitány vezessen hajónaplót – ez tartalmazza a szelek és áramlások irányára, erősségére vonatkozó megfigyelési adatokat, a szélcsendes és viharzónák kiterjedését, valamint a jég, a köd, és a felhők adatait.]

-         Első tengerkutató expedíció: az angol Challenger-expedíció (1872-1876). 1872. december 21-én indult Portsmouthból, útja: Gibraltári szoros→Atlanti-óceán északi felén kör→Atlanti-óceán déli felét is többször átszelték→Jóreménység-foka→Indiai-óceán átszelése→Ausztrália (Melbourne)→ Csendes-óceán feltérképezése. Az expedíció 1876. május 24-én fejeződött be. A kutatási eredmények feldolgozása és rendszerezése közel húsz évig tartott. Ez a munkaprogram évtizedeken át mércéje volt az oceanográfiai kutatásoknak.

-         A Monarchia szinte létrejöttétől kivette részét az Adriai-tenger természeti viszonyainak feltárásából. Az Adriai-tengerrel kapcsolatos kutatások publikálása:
1. Wolf Gyula és Luksch József, a fiumei haditengerészeti akadémia két tanára kötetet jelentetett meg.
2. A Földrajzi Közleményekben, a kor magyar földrajzi folyóiratában 1897-ben jelent meg publikáció: Az újkor oczeanographikus kútatásai és Ausztria-Magyarországnak résztvétele azokban.

-         Az Adriai felmérések első lépése: 1867 és 1873 közötti mélységmérési munkálatok – ezt az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország közösen végezte.

-         1874. július 17-én Fiuméból indult expedíció a tengerészeti hatóság Nautilus nevű, 15 méter hosszú, gőzgéppel is ellátott vitorlásának részvételével. [Fedélzetén kilencen voltak, fő feladat: a műszerek és a vizsgálatok módszereinek kipróbálása. Probléma: a Nautilus túl kicsi.] A próbaút augusztus 26-án véget ért.

-         Következő évben: Deli nevű gőzöst bocsátottak a kutatók rendelkezésére. 1876-ban útja: olasz partok mentén dél felé→ Otrantói-szoros→ albániai, dalmáciai tengerpart mentén hajózott vissza Fiuméba. Probléma: „…a víz a gőzöst oldalfalainak csekély magassága következtében – csak egy méter a víz színe fölött – már kevésbé magas hullámzás mellett is elöntötte.”

-         Hetvenes évek végén tudományos probléma: a hajók útjai az Adria partmenti vízeire szorítkoztak, a középső térséget a hajók mérete miatt nem kutathatták.→A kutatók segítségért „Liechtenstein János uralkodó herceghez” fordultak: ő rendelkezésükre bocsátotta Hertha nevű jachtját (háromárbocos, 450 lóerős gőzgéppel ellátva). A Hertha 1880. július 21-én indult Fiuméből→Korfu szigete→Otrantói szoros→Itáliai-félsziget délkeleti sarka→Tarantói-öböl→Messina→Siracusa→Fiume, augusztus 16. A századforduló évéig a legjelentősebb Adria-expedíció.

-         1899-ben a bécsi Tudományos Akadémia javaslata a haditengerészet vezetésének: „…a keleti Közép-tenger átkutatására vállalkozzanak.” (Cél: zoológiai, oceanográfiai, kémiai kutatások és rendszeres mélységmérések.)
Ehhez egy Pola nevű szállítóhajót kaptak, ami 1890. augusztus 10-én kelt útra, és alig egy hónap múlva már be is fejezte kutatásait. Nappal kutattak, esténként már útra is keltek a következő helyszínre. A fedélzeten folyamatos munka folyt: rendszeres mélységmérés, és fenékhálóval történő halászat.
A Pola további útjai:
1. 1891: Észak-Afrika és Kréta szigete közt
2. 1892: Szíriai-tengeren
3. 1893: „a görög szigettenger”-en
4. 1894: Adrián, majd a Márvány-tengeren.
Ezek alapján a Monarchia hadiflottájának vezetése így döntött: a kutatómunkákat folytatni kell, és ki kell terjeszteni a Vörös-tenger térségére is.
5. 1895. október 6-án a Pola elindul Szuezbe. 1899-ig tartott a Vörös-tenger kutatása. – Ez nagyban hozzájárult a Vörös-tenger tudományos feltárásához. (Egyszer a kutatómunka a partvidék lakosságának ellenállásával találkozott, ami fegyveres összeütközésbe is torkollott, de „A ››Pola‹‹ embereiben nem esett kár, a födélzeten pedig a legjobb hangulat uralkodott…”.

-         1910-ben megalakult a Magyar Adria - Egyesület. Feladata: az Adria és magyar partvidékének tudományos kutatása, hadi és kereskedelmi tengerészet népszerűsítése. 1911-től az Egyesület folyóirata: A Tenger (1944-ig jelent meg).

-         Gonda Béla, a Magyar Adria - Egyesület alapítója 1913. június 10-én hajót kér Haus tengernagytól a magyar expedíció számára: Najade. Az osztrákok októberben már átengedték a Najadét, de a kutatóút költségeit még elő kellett teremteni: ezt Gonda Béla végezte. Támogatók, hozzájárulások: Ferenc József (2000 korona), Adria Tengerhajózási Társaság (2000 korona), Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (1000 korona), Lánczy Leó – vezető bankár – (1000 korona), Magyar Keleti Tengerhajózási Társaság (1000 korona), Hitelbank (1000 korona), Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Társaság (500 korona).

-         Najade jellemzői: 1913. évi közös flotta-jelentés szerint vízszállító, 554 tonnás, fegyvertelen hajó, melyet sokszor használtak. A hajó parancsnoka: Marschall Verner báró, korvettkapitány, az expedíció indulása: 1913. október 10., vége: október 31. (1200 tengeri mérföldet tettek meg, 6332 vizsgálatot és megfigyelést végeztek).
Második expedíció: 1914. április 14. és május 9. között zajlott. A két Adria-kutató expedícióra rossz időben került sor, hiszen a hamarosan kitört első világháború félbeszakította a megkezdett kutatásokat. A két világháború között nem volt lehetőség az Adria-kutató magyar expedíciók népszerűsítő, összefoglaló történetének megírására.

-         A magyar Adria- és tengerkutatást elsöpörte az első világháború, de attól eredményei még megmaradtak…

-         Részletek Koch Nándor visszaemlékezéseiből:
- ”Talán kishitűség is elfogott volna a szokatlan környezetben, ha nem magyar szó, barátságos ››Isten hozta az urakat!‹‹ köszöntött volna a Najade fedélzetén. A csengő magyar üdvözlés, amellyel a hajó parancsnoka Marschall báró korvettkapitány és Prinz fregatthadnagy fogadott és a közvetlenség, amellyela Najade osztrák származású másodparancsnoka, Margelik sorhajóhadnagy mutatta be nekünk ideiglenes otthonunkat, egyszerre eloszlatta lámpalázos bizonytalanságunkat, s mert a legénység köréből is hangzott magyar szó felénk, hamarosan úgy éreztük magunkat, mintha egy magyar család vendégszerető házának küszöbét léptük volna át.”
- ”Tessék elképzelni a viharzó tengert, amely dióhéjként dobálja 560 tonnás kis hajónkat. A tajtékzó hullámok minduntalan túlemelkedtek a hajó peremén, hogy a következő pillanatban szédítő mélységbe tűnjék el a vízfelület. És erről a labilis felszínről kell nekünk vizet merítenünk, planktont gyűjtenünk, hozzá még nem is egészen stabil testi állapotban, hiszen a tengeri betegség nem ismer különbséget közönséges hajóutas és oceanográfus között…”