A Monarchia „missziós útjai”
  2006.05.08. 14:59

„Missziós utak”

-         a Monarchia hadihajói egyre gyakrabban tűntek fel a világ tengerein, lassan a világ minden országában megismerték a Monarchia lobogóját. Ezzel egyidőben egyre inkább gyarapodtak a földrajzi ismeretek is → létrejött a Magyar Földrajzi Társaság (1872) és annak folyóirata, Földrajzi közlemények címmel.→ a távoli tengerekre való hajózás = a magyar földrajztudomány születése, intézményesülése.

-         a hazai tudományos közélet figyelemmel kísérte a közös hadiflotta távoli útjait, tudományos expedícióit. Ezek a „missziós utak” óceáni vagy szárazföldi térség földrajzi, néprajzi, gazdasági feltárására indultak.

-         Albatros: hadihajó, Dél-Amerikába és Nyugat-Afrikába hajózott 1885-1886-ban. Erről Reményi Antal magyar földrajzi utazó és szakíró tartott előadást a Magyar Földrajzi Társaságban. Ez az Atlanti óceánon tett körutazást, két különböző társadalmi fejlettségű kontinens között → Afrika belső területeinek meghódítása → négerekről nem túl kedvező leírás, előítéletes gondolkodás.

Az Albatros 1885. szept. 1-én futott ki Polából, azzal a feladattal, hogy Dél-Amerika gyors gazdasági fejlődésű országaiban képviselje a Monarchia érdekeit (Buenos Aires) egy kiállításon. A három árbocos hajó gőzgéppel is ellátott volt. 1886. dec. 19.-én ért haza Polába; ezen az úton 22 056 mérföldet tett meg, amelyből csupán 3413 mérföldet hajózott gőzzel.

Útvonal: Pola – Adriai tengeren Szicília dél-keleti vége, Passero-fok és Málta kikötője, Valetta – Gibratári szoroson át an Atlanti óceánon tovább, ahol a Kanári-szigeteken majd Madeirán kötött ki, majd a Zöld-foki szigeteken - Brazília – Montevideó – Atlanti óceánon Dél-Afrikába, Fokvárosba – Angola partjai, a Kongó folyó torkolatánál – Guineai öböl – Dakar – Madeira szigetek – Gibratáron át Polába.

Ezekről a vidékekről teljes földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági leírást adtak.

-         a Föld körüli utazások = több évig tartó, több óceánon át, több kontinenst is érintő        vállalkozások, de a valóságban nem kerülte meg teljes egészében a Földet

·        a Fasana útja: 1889.szept. 21- 1890. dec.20.,ezalatt 34000 tengeri mérföldet tettek meg; hajókapitány: Rudolf Berghofer. Főbb érintési helyek: Pola - Otrantói-szoros – Tarantói- öböl – Messinai-szoros – Szardínia – Gibraltári-szoros – Kanári szigetek – Brazília, Bahia kikötő – Rio de Janeiro – Montevideó – Magellán-szoroson át a Csendes óceánra – Chile – Peru – Tahiti, Fidzsi-szigetek – Új-Kaledónia –Torres-szoros – Ausztráliától északra, az Arafura-tenger vizein – Batávia – Indiai-óceánon Maurutius – a Vörös-tenger – Szuezi csatorna – Adriai-tenger – Pola.

·        a Saida korvett: 1895.okt.5. – 1897.ápr. 3., ezalatt 33000 tengeri mérföldet tettek meg; hajókapitány: Konrad Spiller. Főbb érintési helyek: Pola – Atlanti óceán – Brazilia, Bahia – Montevideo – Magellán-szoros – Csendes óceán – Chile – Peru – Honolulu – Jokohama – Japán és Kína városai – Szingapúr – Jedda – Vörös–tenger – Szuezi-csatorna – Pola.

Ezek az utak elsősorban a végzős tengerészkadétok képzését szolgálták, hogy a leendő tisztjeik világlátott emberek legyenek. Ezen kívül jó néhány kisebb jelentőségű tudományos feladatuk is volt: mélységmérések, geodéziai munkák, kartográfiai munkák, meteorológiai megfigyelések, zoológiai gyűjtések. A kikötőkben való tartózkodás idején a kadétoknak iskolai oktatás folyt, csillagászati megfigyeléseket, számításokat végeztek, gyakorolták a helymeghatározást, gépészeti előadásokat és szerelési gyakorlatokat tartottak számukra. Igen fontos kulturális feladatokat is elláttak ezen utak során, pl. hozták magukkal haza a messzi tájak, idegen világok ismeretét. Tehát politikai, gazdasági, tudományos célból is útra keltek.