A világháború után a magyarországi hajógyártás újjáéledt. A szovjet jóvátételre épített hajók mellett csakhamar exportra is felkészültek. Az ötvenes évek egyik csúcsteljesítménye volt a lengyel megrendelésre épült Mazowce. A 400 személyes tengerjárót a Ganz, ill. akkori nevén a Georghiu Dej Hajógyár építette.

Az ötvenes évek végétől megindult a sikersorozat a Duna-tengerjárók tervezésével. Az 1958-ban elkészült Hazám, az 1964-ben vízre bocsátott Székesfehérvár, a Tokaj, Badacson, Csepel stb. Az export sem maradt el, 1959-ben Egyiptom számára kellett hajókat építeni, és 1962-ben át is adták a három tengerjárót és a három kikötői vontatót. Ezt követően az úszódaruk öregbítették tovább az újpesti hajógyár jó hírnevét. A gyárban készült úszódarukból a Szovjetúnió mellett Bulgária, Románia, Lengyelország, Líbia, Egyiptom, Szíria, Görögország, Kína, Brazíilia, Kuvait és Kuba is rendelt. Az említettek mellett az északi skandináv államok, Marokkó és Urugay is szerepelt a megrendelők között.

A sikertörténet sokáig tartotta magát. A nyolcvanas években Magyarország még majdnem harminc tengerjáróval rendelkezett. Azonban a kilencvenes évek kaotikus viszonyai közepette a hajózás helyzete őrölt tempóban hanyatlásnak indult. A neves Ganz gyár élére - ahol számos tengerjáró hajó is épült - felszámolóbiztost neveztek ki. 1993-1994-ben a gyár a tönk szélére jutott, ingatlanait is sorra elveszítette.

Mára Magyaország értékesítette összes tengerjáró hajóját. 2002-ben Kambodzsában elbontották a Vörösmatyt, és az azóta lezajlott próbálkozások rendre eredménytelenül végződtek. A Pannon Star és Pannon Sun nevű tengerjárókat pedig 2004 őszén az ÁPV Rt. eladásra ítélte. A hajókat Oroszországban gyártották, a "jóvátétel" részeként. Ezzel eltűnt a magyar lobogó a világ tengereiről.

Komoly próbálkozás volt még a 2002. januárjában aláírt szerződés Horvátországgal, melyban az 51%-os magyar tulajdonú Ganz Port Rijeka, a szójaterminál és a komoly magyar hitel segítségével Magyarország részt vesz a fiumei kikötő újjáépítésében. A megállapodá része volt az autópályaépítés is, Budapestről Fiuméig, valamint Eszék irányába. Előbbi az 5B, utóbbi az 5C helsinki folyosó rész lett volna. A tengerparttól a magyar határig már kész  az autópálya horvát szakasza, de Budapestet máig nem köti össze sztráda Fiumével. A megállapodás teljesítése elhúzódott, nemrégiben pedig Horvátország világbanki támogatást nyert a kikötő fejlesztésére. Remélhetőleg a kikötőfejlesztéseknek nem fognak áldozatul esni a Monarchia idejében felépült elsőrangú vasbetonszerkezetes raktárak. Ezek egyébként az akkori birodalom  első ilyen jellegű (értsd: vasbetonszerkezetes) raktárépületei voltak. Korábban műemléki védettséget élveztek, de sajnos ez megszűnt. Talán mégis bizakodhatunk abban, hogy ezek a kikötő szebb napjait, és felemelkedését megért épületek még láthatják az újabb modernizáció eredményeit is, és a part mentén hírdetik, vagy legalábbis emlékeztetik az idelátogató (magyarokat) a száz évvel ezelőtti kikötői építkezésekre.

Képek a közelmúltból:

1. Ez a Székesfehérvár nevű tengerjáró kerülte meg  Afrikát 1967-ben. Egyedülálló tettével egyértelműen beírta nevét a hajózás történetébe.

A hajó egyik kapitánya. Szimon Miklós, mint bizonyára a hajózás iránt érdeklődők tudják 2005. februárjában egy dunai hajón lelte halálát Katona Miklós szakíróval, a nagylelkű, fáradhatatlan gyűjtővel.

2. A szépséges Budapest:

A hajó Várnában épült, 1967-ben. Kecses hajó volt, melyen az említett Szimon kapitány is hajózott. A tengerjárót végül 1988-ban adta el a MAHART. Utolsó útjain rakétákat szállított.

3. A nyolcvanas évek egyik legnagyobb magyar hajója, az Ady:

A hajót a Szovjetúnióban építették, 1972-ben. Öt évvel később összeütközött a Nordwoge nevű hajóval. A vizsgálatok egészen 1991-ig eltartottak, mikor mindkét hajót hibásnak vélték. Két évvel később eladták. Utolsó parancsnoka ugyancsak Szimon kapitány volt.

4. A Szeged:

A hajó Budapesten épült 1962-ben. A hajó még a nyolcvanas évek legelején is használatban volt, de már nem a MAHART-nál, ugyanis már a hetvenes években értékesítették. Utolsó magyar parancsnoka Szentmiklósy Imre kapitány volt.