A második világháborúban a magyar tengerhajózás önerejéhez képest jelentős mértékben vett részt a háborús felek oldalán. A háborút követően a tengerhajózás rövid időre zátonyra futott, majd a jóvátétel miatt beindulatak a szovjet megrendelések. Kevesen tudják, de magyar tengerjáró hajók nagy mértékben kivették részüket a németek Szovjetúnió elleni háborús utánpótlásában. Ugyanakkor magyar tengerészek a szövetségesek oldalán is harcoltak.

Tengerészeink nem csupán a német háborús gépezet oldalán, hanem a nyugati hatalmak oldalán is harcoltak. Magyar lobogó és magyar parancsnokok, zömmel magyar legénység alatt szolgáltak a szövetségesek oldalán az alábbi hajók:

Kelet,

Nyugat,

Csikós,

Csárda,

Szent Gellért,

Turul.

Továbbá Sági Ödön kapitány francia hajókon szolgálta a nyugatiak győzelmét. A Keletet 1940. augusztusában Potzner Frigyes parancsnoksága alatt egy német tengeralattjáró elsüllyesztette az Atlanti-óceaán vizein. A hajótörötteket brit hadihajók szállították vissza Európába. Potzner később tengerészpályája elismeréséért megkapta a Kossuth-díjat (1957-ben). A hajók egyébként az előző fejezetben (almenüben) említett Neptun, Angol-Magyar, Magyar Hajózási és a Burger Bernát féle svájci érdekeltségű részvénytársaságok tulajdonát kéepzték. A magyar kormány tudtával és engedélyével hajóztak, bár magyar lobogó alatt csak 1941-ig. Természetesen a német kormány legnagyobb rosszallása mellett. A Kelet elsüllyesztése után Németországhoz benyújott panaszokra adott válasz  csupán annyi volt: német U-bootok ezután is elüllyesztenek minden ellenséges érdkeket szolgáló hajót, közlekedjék az akár magyar lobogó alatt is.